At the end of November, we traveled to Ómassa, a small village in the Bükk mountains to make a small trip in the beech forest. The temperature was -6 °C, here it is always a bit colder than in other parts of the Bükk. Different types of frost crytals covered the fallen leaves and stones on the ground...
November végén Ómassára utaztunk, egy Bükkben fekvő kis faluba, hogy egy rövid túrát tegyünk a bükkösben. A hőmérséklet -6 °C volt, errefelé mindig kicsit hidegebb van, mint a Bükk más részein. Különböző jégkristályok borították a lehullott leveleket és a köveket a talajon...
Location/Helyszín: Ómassa. Date/Dátum: 24.11.2011.
In a small valley near the spring of the brook Garadna I collected some liters of leaf litter so that later I could search it through at home. Many little arthropods and other animals live in the leaf litter of forests: spiders, mites, collembolans, diplurans, proturans, symphylans, pauropods, millipeds, centipeds, woodlice, insects and their larvae, worms, snails, some specialised copepods, etc. I will show some members of these groups. The fauna in the leaf litter is the most diverse when and where the humidity is high. Most of these animals have a very weak cuticle and they quickly loose their body water and die in low humidity. Most of these tiny animals are active even in winter: as the leaf litter slowly rots, it generates heat and in the lower layers the temperature is mostly above freezing (in Central European forests). I measured the temperature 30 cms under the rotting leaves, and it was about 1 °C (while air temperature was -6).
A Garadna-patak forrása mellett, egy kis völgyben néhány liter avart gyűjtöttem, hogy otthon majd át tudjam vizsgálni. Az erdők avarjában számos apró állat él: pókok, atkák, ugróvillások, lábaspotrohúak, félrovarok, szövőcsévések, villáscsápúak, ezerlábúak, százlábúak, ászkák, rovarok és lárváik, férgek, csigák, néhány specializált kandicsrák, stb. Ezen állatcsoportok néhány képviselőjéről mutatok képeket. Az avarfauna ott és akkor a legdiverzebb, ahol és amikor a nedvességtartalom elég magas. A legtöbb ilyen állatnak nagyon vékony a kültakarója és alacsony nedvességtartalom esetén gyorsan elvesztik testük víztartalmát és elpusztulnak. Ezen apró állatok nagy része télen is aktív: ahogy az avar lassan rothad, hőt termel, és az alsóbb rétegekben a hőmérséklet általában nem esik fagypont alá (közép-európai erdőkben). Megmértem a hőmérsékletet 30 centiméterrel a rothadó levelek alatt, és kb. 1 °C volt (a levegő hőmérséklete -6 volt).
The habitat:
Az élőhely:
This is a small pill milliped rolled into a ball. Its name is Trachysphaera and it belongs to the family Doderiidae.
Ez egy kicsi, összegömbölyödött gömbsoklábú. A neve Trachysphaera és a Doderiidae családba tartozik.
Diplurans are related to the springtails (collembolans) and the insects. They are blind, weakly sclerotinised and they have two cerci at the end of the abdomen (hence they are sometimes called two-pronged bristletails) (Campodea (Paurocampa) suensoni):
A lábaspotrohúak (Diplura) az ugróvillások és a rovarok rokonai. Vakok, gyengén szklerotizáltak és két potrohfüggelékkel rendelkeznek (Campodea (Paurocampa) suensoni):
Springtails (collembolans) are usually able to jump, hence their names. But some families lack this ability, I show two such. This one is a member of the Neanuridae family:
Az ugróvillások általában képesek ugrani, innen a nevük. Néhány családjukban nincs meg ez a képesség, két ilyet mutatok. Ez egy faj a Neanuridae családból:
This one is a member of Onychiuridae:
Ez az Onychiuridae-ba tartozik:
I found some really interesting soil arthropods, which belong to a very distinct class of Myriapoda. Until 1868, they were unknown to science. These are the so-called Pauropods, they are characterised by their forked antennae. They have 9 pairs of legs as adults and long sensory hairs. They are very hard to find, I have never found them anywhere else but in Ómassa. The Pauropod fauna of Hungary is very badly known as no one has thoroughly investigated this group. Last year I found some other specimens here that turned out to be representatives of a yet undescribed species! I think these specimens belong to the same species (I would need to find adult females to be sure).
Találtam néhány nagyon különleges talajlakó ízeltlábút, melyek a soklábúak egy jól elkülöníthető osztályát képviselik. 1868-ig ismeretlenek voltak a tudomány számára. Ezek az ún. pauropodák, vagy villáscsápúak, melyeknek a legjellemzőbb tulajdonsága a villás elágazású csáp. Felnőttként 9 pár lábuk van és hosszú érzékszőrökkel rendelkeznek. Nagyon nehéz rájuk akadni, Ómassán kívül még sohasem találkoztam velük. Magyarország villáscsápú-faunája nagyon rosszul ismert, senki sem foglalkozott velük behatóan. Tavaly találtam erre néhány példányt, melyekről kiderült, hogy egy eddig még le nem írt fajba tartoznak. Azt hiszem, ezek is ugyan annak a fajnak a képviselői (találnom kellene kifejlett nőstényeket, hogy biztos legyek benne).
Some 8-legged nymphs:
Néhány 8-lábú nimfa:
9-legged adult males:
9-lábú adult hímek:
The next myriapods (Symphylella sp) belong to the class Symphyla, and to the family Scolopendrellidae. They are also blind and they have silk-spinning organs. The family Scolopendrellidae is distinguished from the more common Scutigerellidae by the small projections on their tergits.
A következő soklábúak (Symphylella sp) a Symphyla osztályba (szövőcsévések) és a Scolopendrellidae családba tartoznak. Ezek is vakok, és rendelkeznek szövőmirigyekkel. A Scolopendrellidae családot a gyakoribb Scutigerellidae-től a hátlemezeken található apró nyúlványok különböztetik meg.
For the end, a young Hyloniscus riparius larva, a woodlouse, its body is still transculent:
Végül egy fiatal partiászka-nimfa (Hyloniscus riparius), teste még áttetsző:
No comments:
Post a Comment